Furcsán érdekes és érdekesen furcsa zenék...

Olyan, leginkább világzenék szólalnak meg ebben a műsorban, amelyek kicsit „gyanúsak”, furcsák lehetnek, vagy legalábbis a kereskedelmi médiákokhoz szokott fülnek. Bár remélem, a Civil Rádiót azért kevés, kereskedelmi rádióhoz szokott fül hallgatja...

Kedves rokonaim, amikor ilyen zenéket hallgatok, válogatott jelzőkkel illetik, mint például kecskehágató, szörnyű csörömpölés, macskazene; szóljon akár pakisztáni qawwali, kubai salsa, bluegrass vagy magyar népzene - pedig ha jobban megnéznék (meghallgatnák), talán még tetszene is nekik. Remélem, a Tisztelt Tízezerfülű Hallgatók azért belehallgatnak...

A zenék mellé mindig igyekszem valami szöveget is tenni, néha csak a puszta információkat, de versek, dalszövegfordítások, vagy novellák is lehetnek később, mert miért ne.

Szerepelt az adásban The Chieftains: Down the old plank road (2002), és Further down the old plank road (2003) című lemeze, Daniele Sepe, olasz szaxofonos 1998-ban kiadott, Lavorare stanca (Dolgozni fárasztó) című CD-je (amelyen az egyik számban Daniele Sepe porszívón, és három másik zenész körfűrészen, fúrón, és egy Honda 650-esen játszott), a Gjallarhorn Sjofn című albuma, egy svájci komika és zenebohóc, Dodo Hug lemezei, akit eddig legalább tizenegy nyelven hallottam énekelni (angol, spanyol, francia, olasz, német, rétó-román, bolgár, macedón, szlovén, jiddis és halandzsa).

De emlékeztünk Lázár Ervinre, és megtudhatták,  hogy Lili'uokalani királynő szerezte Hawaii nemhivatalos himnuszát (bár a zenéjét egy horvát népdalból kölcsönözte), és hogy Hawaiin azért van gitár, mert az 1800-as évek elején túlszaporodtak ott a marhák, játszott  a Kanári-szigeteki Los Gofiones. Volt még eredeti cajun, ír koncert igazi kísértetkastélyból, és minden, ami szem-száj-fülnek ingere.

A World Passport sorozatból többször játszottunk előre elkészített mixeket, melyeket Kalil Wilson, egy amerikai jazzénekes készített, és engedett meg, hogy lejátsszam.