Némi késéssel leírom néhány gondolatomat, amelyek a február 26-tól március 5-éig tartó héten a „Hallgassuk újra!” című tallózó műsorra való felkészülés során támadtak.

Azzal kezdem, hogy szerettem volna minél több anyagot beválogatni, mert ez arra kényszerített, hogy sokat hallgassak, másrészt a hallgatónak is „kézre állóbb”, érdekesebb lehet rövidebb anyagokat, s azokhoz reflexiókat meghallgatni. A hétre való „odafigyelőbb” hallgatás kapcsán elmondtam a bevezetőben is, hogy élmény volt számomra a csütörtök reggeli stáb műsora: Máté Bálint és Sulyok Anna kettőse – amelyből ez alkalommal Cserháti Ákos hiányzott. Háttérsugárzás – ha jól emlékszem ez a címe. Ez a szarkasztikus, ironikus műsorvezetés dögunalom lenne állandóan, de üde színfolt ekkora adagban. Az álhírek és azokat kísérő kommentárok között persze valódi hírek és információk is akadtak. Szóval ezt szerettem, de nem válogattam be, mert reggeli műsort nehéz lenne ilyen összeállításba illeszteni.

Beszéltem még a felvezetőben fiatal műsorkészítőkről – nem mintha ezt külön erénynek, s a középkorúságot, vagy idősödést értéktelenebbnek tartanám (ez talán a saját közvéleményünkben is megérne egy jó kis beszélgetést, de mindegy), hanem mert éppen hogy érdekelnek. Említettem Várhegyi Andrist, akit mindannyitok figyelmébe ajánlok különleges eleganciájával, kedvességével, alaposságával, nagyon szép beszédével a korábbi adásokban ezekre felfigyeltem, de sajnos ezen a héten éppen elmaradt a műsoruk. És említettem Ferenczi Tündét, akire az utószilveszteren Pogány György hívta fel a figyelmünket, nos kíváncsi voltam rá. Jó érzés, hogy ilyen helyes emberekkel van egy csapatban az ember, de ennél többről van szó: azt hiszem mindkettejükről még fogunk sokat hallani, tényleg érdemesek a figyelemre. Tünde műsorának kb. felét be is válogattam ebbe a két órába.

A másik töredékes műsorrész Lakatos Gyula Govinda: Kanál forradalma volt. Egyrészt mert különös és érdekes embernek tartom Gyulát, amúgy még személyesen sosem találkoztunk, csak telefonon, meg e-mailben. Meg szerettem volna egy - az enyémtől teljesen eltérő nézetű társunkat beemelni ebbe a válogatásba. Én ugyanis kimondottan szeretem a húst – ő vegetáriánus. Amúgy talán csak ebben a kérdésben vagyunk erősen eltérő életszemléletűek, valószínűleg sokkal több dologban meg hasonlóak. Talán ez egy csomó egymást rühellő embernél is így lenne, ha egyszer lenne kedvük szóba állni, figyelemre méltatni a másikat. Meg nagyon bírom azokat az akciókat, amelyeket Gyula szervez hajléktalanok számára. Úgy gondolom, nem ez A megoldás, de az egyik lépéslehetőség a szolidaritás megerősödésére. (Érdemes Gyulát figyelmeztetni, hogy a – nyilván otthon kevert - műsor technikailag nem valami jó, a zene-szöveg arányt jó kezű technikusok is el tudják véteni, ilyen tekintetben amatőrök meg főleg.)

Végül Szabó Andrásra és a Kapocs című műsorára kívántam a figyelmet felhívni az egyórás beválogatással. Andris nagyon jó rádiós lett, rendre nagyon jó műsorokat csinál.

Hát ennyi. Zenét is szerettem volna, de az még több munkával járt volna. Őszintén szólva fontos lenne, hogy ezekre a műsorokra sok energiát szánjunk. De, lehet, hogy ez csak nekem szól, másnak természetes.

Péterfi Ferenc